Csak Egy Nap.

Gayle Forman

Fülszöveg:

Hazai borító.

Allysont, a burokban nevelt amerikai lányt érettségi ajándékként a szülei befizetik egy nyugat-európai körútra. Londonban, egy szabadtéri Shakespeare előadáson találkozik Willemmel, a lezser holland színésszel, és azonnal kipattan közöttük a szikra. Amikor a sors másodszor is összehozza őket, Allyson rá nem jellemző módon letér a járt útról, és követi Willemet Párizsba. A szikrából egyetlen nap alatt fellobban a láng... amíg Allyson arra nem ébred az együtt töltött viharzó nap után, hogy Willem elment.

A sorsfordító napot az önmegismerés éve követi: Allyson megszabadul a belé nevelt korlátoktól, hogy megtalálja igazi szenvedélyeit és talán az igazi szerelmet.

Kiadó: Ciceró

Angol cím: Just One Day

Író: Gayle Forman

Megjelenés: 2014. 05. 21.
Fordította: Sóvágó Katalin
329 oldal
Romantikus, ifjusági, elgondolkodtató

Elvileg lesz többb része is. Legalábbis a befelyezés szerint. 

Saját szavakkal megfogalmazott történet (SPOILER!!):

/Egy napon megszületünk.
Egy napon meghalunk.
Egy nap alatt megváltozhatunk.
Egy nap alatt szerelembe eshetünk.
Akármi történhet egy nap alatt./

Allyson eddigi tervei a jövőről nem is a saját álmaiból szövődtek, inkább a szülei elképzelései szerint követte az utat a nagykorúság felé. Minden megadott volt egy tökéletes élethez: kiválló jegyek, szerető szülők, legjobb barátnő, és egy kalandosnak ígérkező nyár.

A szüleitől érettségi ajándékként kapott úton Allyson rájön, hogy az általa szőtt elképzelései nem is bizonyúlnak igaznak, amikor sikerül szinte Európa összes városába beköszöntést nyernie, kivétel Párizsba, ahová leginkább vágyott. Az utolsó napok egyikkében Allyson és barátnője elkülönülve a csoportjuktól vesznek részt egy Shakespeare előadáson, amely teljesen másnak bizonyul mint az eddigi előadások. Allyson figyelmét felkelti, egy laza holland színész, de mindez elenyész, amint másnap útra kellnek.
Egy második találkozás alkalmával sikerült többet megtudnia a fiúról, a neve Willem. London felé döcögve beszélgetésbe elegynek, ami a leszállásig tart. Allyson nagy döntés előtt áll, amikor Willem felteszi a kérdést: Lenne-e kedve eljönni vele Párizsba?
Allyson önmagához nem híven elfogadja az ajánlatot és Párizsba utazik egy nap erejáig Willemmel, ahol rengeteg kaland alatt egymásba szeretnek a szerelem városában. Az este, amialatt Allyson azt hiszi, minden megváltozik, beteljesül szerelmük. 
Másnapra a lány egyedül ébred, Willem nélkül. Miután a várakozás egy megdöbbentő gondolatmennettel végződik, miszerint Willem itt hagyta, anélkül, hogy bármit tudna róla, amely alapján megtalálhatná, végül segítséget kérve elhagyja a szerelem városát.
Ősszel Allyson egy Bostoni iskolában kezdi az első egyetemi évét, bár a Willem után maradt érzelmek még mindig a szívében lakoznak. Az az egy nap, amit Willemmel töltött megváltoztatta az eddig eleget tevő lányt, immáron magába fordul. 
Egy Shakespear kurzusra jelentkezve megismerkedik Deevel és hosszú idő után úgy néz ki, sikerülhet a lánynak elfelejtenie Willemet. 
A "Vízkereszt" című darabnál Allyson elhatározza, hogy meg kell keresnie Willemet, még ha ez azt is jelenti, hogy be kell járnia fél Európát.

Érzelmeim a könyvel kapcsolatban:

Külföldi borító.

Biztosan állíthatom, hogy imádtam a könyvet az első szavától kezdve. Már régóta szemeztem a könyvvel, a Moly-on találtam rá és a borítója teljességgel megbabonázott, ennél inkább már csak a fülszöveg kerített jobban hatalmába. Miközben olvastam a könyvet egyszerre sírtam a főszereplővel, együtt hitetlenkedtünk, hogy hogy hagyhatta Willem egyedül Párizsban. Eddig nem vonzott ennyire Párizs, de immáron kimerem jelenteni, hogy kedvenc városom lett, miután letaszítottam az első helyről London-t. 

Igazság szerint mondanám, hogy nem volt hosszútávú hatású rám a könyv, de akkor óriásit hazudnék, mivel ennek a könyvnek a hatására döntöttem el, hogy én is szeretnék utazgatni, valamint megtanulni Franciául, akárcsak Allyson. 

Szerintem ehhez nem is kellene hozzácsapnom, de leírom, hogy bárminkor szívesen elmegyek egy Willemmel Párizsba, de szerintem minden olvasó így van ezzel. Az utolsó lapok egyszerre okoztak számomra csalódást, majd mérhetetlen megkönnyebbülést, végül pedig egy függővéget, aminek hatására percekig meredtem az utolsó lapra, hogy mi a fene. Remélem hamarosan megjelenik a folytatása, mert amióta letettem ezt a könyvet, az a lyuk ott maradt bennem, amit a vége okozott. 

Szereplők:

/Megmutatta, hogyan lehet eltűnni. És én megmutatom,
hogyan lehet megtalálni./

Allyson karakterét alkotó elsődleges dolgot már felfedeztem rengeteg könyvben, amely nem más, mint, a megfelelni akarás a föszereplőben. Nem tudom, miért imádják ezt a szálat a könyvírók, de mindenesetre ebben a könyvben elengedhetetlen volt, emellett nagyon büszke lettem a történet vége felé Allysonra, hogy kiállt a gondolataiért, mégha ehhez szembe is kellett szálljon a szüleivel meg nyári munkára kellett mennie, amit szerintem igenis megkedvelt. A vége felé megharagudtam rá pár lap erelyéig, amikor feladta, majd szerencsére kellemeset kellett benne csalódnom.

Willem karaktere egyszerre okozott csalódást (de megelőlegeztem neki egy bizalmat) és egyszerre babonázott is meg. Megszerettem, és remélem a következő kötetben bebizonyítja, hogy nem egy tapló. 

Dee karaktere nekem egyszerre okozott meglepetést is, és elfogadást. Eleinte furcsának találtam a megjegyzéseit, de a végén már csak mosolyogtam rajta. Kétségtelenül neki sikerült Allysont kihúzni a szakadékból, vagy mondjuk inkább befordultságnak, ha már a "legjobb barátnője" nem foglalkozott vele. 

Melanie nekem eszembe jutatta azokat a kiskori barátságokat, amiket szétmarcangol a távollét. Sajnáltam, de szerintem többet is tehetett volna a barátságuk érdekében, és én most speciel nem arra gondoltam, hogy járjanak egy egyetemre. Van telefon, Skype, és a hétvégék, amik rendelkezésre álltak és emellett még meg kell említenem, hogy egy nyár is adott volt a számára, hogy felkeresse Allysont, ami meg is történt, de alakíthatta volna máshogyan is a dolgokat, nem kellett volna hagyni, hogy a barátságuknak vége legyen. De persze az ember mindig okosabb, ha másnak a problémájáról van szó. 

Kedvenc...:

/Akármi történhet csak egy nap alatt./

Kedvenc Karakter: Allyson és Willem, aki megtanított az utazás szenvedélyére, egy könyvön keresztül. 

Kedvenc Jelenet: Huhh, fogós kérdés ez, mert igazából imádtam ténylegesen az első szótól indulva, de mondjuk azt, amikor a foltokról beszélget Allyson és Willem.

Kedvenc Idézet: Akkor most írok egy franciát is, meg egy magyart is.

Francia: C'est courageux d'aller I'inconnu. 

Angol/Magyar: 

1. (fenébe az 1db-al, kettő van!) "Egy napon megszületünk. Egy napon meghalunk. Egy nap alatt megváltozhatunk. És egy nap alatt szerelmesek lehetünk. Minden megtörténhet egy nap alatt."

2. "Mindig minden a véletlenről szól."

Macaron:

Macarone.

Sokan a mai napig úgy hiszik, hogy Franciaországból származik, de mások szerint Olaszországból, szóval az igazi Macaron eredete titok. A mai, avagy a végleges formályát Pierre Desfontaines-től származik az 1930-as évekből. Több ízvilágban lehet kapni, főleg Párizsban híres, de már Magyarországon is lehet kapni cukrászdákban, volt szerencsém kóstolni, mennyei. Tojáshabból készülnek, emellett cukorból és finomra őrőlt mandulaliszt. Mostanában meghóditóták Amerikát, Japánt, de hazánkban is örvend kisebb hírnévnek, bár mások inkább a "We Heart It" nevű internetes portálon találkozhattak eme figyelemfelkeltő finomsággal. A könyvben nagy szerepe van, amikor Allyson útra indul, a lelkére kötik, hogy mindennap ennie kell egy Macaron-t. 

Még az írótól:

Ha Maradnék

Képzeld el, hogy mindened megvan, amiről csak egy lány álmodhat. Aszüleid jó fejek, mindig megértenek és melletted állnak. Az öcséd a legédesebb kiskölyök a világon. A város legígéretesebb rockbandájának frontemberével jársz, aki nem elég, hogy eredeti és különleges, de imád is téged. A zenei tehetséges szélesre tárta előtted a világ kapuit. 

Képzeld el, hogy aznap, mikor leesik az első hó, mindezt elveszíted.

Amikor életedben először kell komoly döntést hoznod, nem áll melletted senki, akitől segítséget remélhetnél. Élet és halál között kell választanod. Az életed soha nem lehet olyan, mint amilyennek ismerted. A halálról semmit sem tudsz. 

Te mit tennél? Harcolnál vagy feladnád? Mennél vagy maradnál?

Hová tűntél?

Képzeld el, hogy azt az életed éled, amiről álmodtál. A viláág egyik leghíresebb rockzenésze vagy, az újságok címlapon hozzák a képedet, és a lábad előtt hever a világ. Az első lemezed olyan sikeres lett, hogy soha nem lesznek már anyagi gondjaid. A barátnőd nem elég, hogy tehetséges és felkapott filmproducer, de jobban megért téged, mint bárki más a világon.

Képzeld el, hogy mindennek ellenére mégsem lehetsz boldog, mert három évvel ezelőtt olyasmi történt, amitől valami meghalt benned. 

Amikor egyetlen éjszakán találkozik a múlt és a jövő, esélyt kapsz, hogy mindent helyrehozz, ami félresiklott, már csak az marad a kérdés, hogy tudsz-e élni vele. 

De létezik egyáltalán újrakezdés? És milyen árat kell fizetni érte?

Íróról:

http://moly.hu/alkotok/gayle-forman

Remélem tetszett az kis ajánló-kritika féleség, a modulba kiteszek egy szavazást, amiben további könyvekről kérhettek ilyen ajánlót.

Diana.

Bemutatkozás - Linda

Sziasztok!

Nem tudok ide nagyon mit írni, nem vagyok jó a bemutatkozás félékben, de azért belevágok, így, hogy már (azt hiszem) mindenki megírta.

Linda vagyok, - mint ez a címből látható - és ázsiai származású. De ez senkit se érdekel, szóval az ehhez kapcsolódó témákat inkább ejteném.

Nem tudom mióta szerkesztek, de azt igen, hogy elég régóta. Adobe Photoshop CS6-ot használok. Szeretek szerkeszteni, ezelőtt volt pár blogom, de azt általában abbahagytam.

Szerintem ennyi elég is, köszönöm, hogy elolvastátok ezt a bejegyzést.

Millió ölelés,

Linda.

Ha kedvetek van hozzá.

Dear Readers!

Tudom, mostanában rengetetgszer eltűntem, így nem is lenne tisztességes dolog tőletek ilyet kérnem. Nem is teszem. Inkább mondjuk úgy, hogy hírdetek egy díj bigyuszt. Megtetszett az ötlet, miszerint lehet szavazni bloggerinákra, meg blogokra, szóval akinek van kedve szavazzon a drága bloggerinákra.

Lana Design.

Diana.

Unalom Fejlécek - Delilah

Dear readers..

 Delilah újra a fedélzeten van, viszont a napokban kicsit fejlesztette, amúgy elég egyhangú tudását. Szóval emberek, itt lennék én is egy kicsit elmaradva mindennel. Mivel úgy gondoltam, jó lenne ha kezdenék valamit a borzalmas képzettségemmel szerkesztettem egy keveset, és talán ismétlem talán valami új dologra tettem szert, ami engem illet. Némileg megváltozott a kreativitási stílusom, jobban sötét fejléceket készítek, de egy világost megengedtek a kezeim, s a türelmem is, mert ha én halovány szín árnyalatot szeretnék létrehozni, nincs ínyemre a sok-sok aprólékosság és odafigyelés.Voltaképpen csiszoltam az eddigi képességeimen, és szerintem jobb lettem, ha mondhatom így ezt a tényt. Azt gondolom elég a magyarázásból, biztos vagyok benne sokak át is ugorják, e rövid szövegemet, így nem halandzsázom tovább. A következő munkáimból egyik sem elvihető! A jövőhéten esedékes design bejegyzésemben majd hozok elhordhatókat is. 

xx, Delilah

 

Kritika - New Life In London *-*

Sziasztok!

Ismételten én lennék, egy újabb kritikával. Köszönöm a rendelést Aria-nak és Lily-nek.

 

New Life In London *-*

Kinézet: Maga a design szerintem szép és letisztult. Az egész blogot a sárgás színek uralják, ami nekem egy kicsit sok, de ez az én véleményem, ettől függetlenül még szép. A fejléccel nincs semmi bajom. A karakterek szépen vannak kivágva, a háttér nem zavaró, egyszerű. A címet ki lehet venni, nem olvadt bele a környezetébe. Összességében a fejléc egyszerű, nem túlzsúfolt, szerintem szép. A modulok rendben vannak, egyedül annyit kötnék bele, hogy szerintem az archívumot kicsit feljebb lehetne tenni, hogy az olyan vaksik, mint szerény személyem, is könnyen megtalálják… A betűtípus a történetnél jó, könnyen olvasható, ám a moduloknál ezt már nem mondhatom el, ott szerintem lehetnének egy kicsivel nagyobb betűk is.

Történet: Most őszinte leszek. A történet számomra egy hatalmas csalódás volt… Viszont ezt a lehető legjobb értelemben mondom. Mikor megnyitottam a blogot, akkor egyből szemet szúrt a cím, és a benne lévő bizonyos smiley és már akkor a fejemet fogtam, hogy megint egy tucat blog, amelyből már vagy ezer van. Egy nagy sóhaj közben legörgettem a prológushoz, és mikor megláttam, hogy egy csomó lehúzgálás van benne, teljesen összezavarodtam. Visszamentem a lap tetejére, és a Tartalom címkének kezdtem neki. Nos, mikor azt elolvastam, rájöttem, hogy milyen bloggal is állok szemben. Nagyon tetszik ez az ötlet, miszerint kiparodizáltok egy sablontörténetet. Ez az első ilyen blog, amivel találkoztam, szóval mondhat bárki bármit, ezzel a megoldással a történet egyedi! Tele van szarkazmussal és beszólásokkal, amik feljavítják, valamint viccessé teszik a sztorit. Helyesírási hibák előfordulnak, de egy kommentben olvastam, hogy direkt próbáltok helytelenül írni, szóval ha ebből a szemszögből nézzük, akkor ez elfogadható, mert hát a tucat blogok elengedhetetlen tulajdonsága a helyesírási hiba. Szóval, szerintem ez a blog egyedi és vicces, megéri olvasni annak, aki egy jót szeretne nevetni.

Ennyi lett volna a kritika, nekem tetszett a blogotok, és további sok sikert az íráshoz!

xxNikii  

Diana elkészült rendelései...

Dear Darlings...

Ismét itt vagyok, bár most rendelésekkel jöttem, amit már eléggé régen hoztam. Mostanában kevesebb időm lett, de ez nem fogja befolyásolni a blogot, csak egy icipicit.

Igyekszem mostanában összekaparászni valamiféle igazi ajánlót, amiben részletesen leírom a véleményemet a könyvről, blogról, filmről stb. 

Most viszont térjünk a bejegyzésre.

Igen, mostanában többször is szoktam elkészíteni rendeléseket... több színvilággal. Hát ennyi lenne, hamarosan jelentkezem a következő sorozattal.

Diana

Kritika - Gén - Darabokra szakadt józanság

Sziasztok!

Örömmel tapasztaltam, hogy a bemutatkozás után nem sokkal meg is kaptam az első rendelésem, Dorothy-tól, szóval most az ő blogjának a kritikáját olvashatjátok.

Gén - Darabokra szakadt józanság

Kinézet: Nos, mikor megnyitottam a linket, egyből az ugrott be, hogy egy igényes blogról van szó.  A fejléc csodálatos, nincs összecsapva, a karakterek szépen vannak kivágva, és az a halálfejes hát nekem kifejezetten nagyon tetszik. Nem zsúfolt, minden kép kivehető rajta. Egyedül annyi problémám volt vele, hogy a „Gén” feliratot, szerintem nehezen lehet kiolvasni. A háttér szép és egyszerű, illik a fejlécedhez. A modulok jól vannak elhelyezve, nincs hiányosság köztük. Ami még nagyon tetszett a blog megjelenésében az az volt, hogy az alapszínekhez –szürke, fekete, fehér- hozzáadtál egy kis pirosat, ami kicsit feldobta a kinézetet.

Történet: Mielőtt elkezdtem volna olvasni a blogod, feltűnt, hogy a fejezet címeket Vércseppeknek írod, amiből egyből tudtam, hogy nem egy átlagos Love story-val állok szemben. És tényleg nem! A történet minden, csak átlagos/tucat nem.  Nagyon tetszett, hogy E/3-ban írtad le azt, hogy mi hogyan történik, miként gondolkoznak a szereplők. Őszintén szólva engem már a prológussal megfogtál. Titokzatos, de mégis éppen eleget megtudhatunk a történetről ahhoz, hogy még véletlenül se hagyjuk abba az olvasását. Az alap sztori, miszerint van egy fiú, akit egy Istenség teremtett, és különleges munkát végez, hogy megmenthesse azt a lányt, akit szeret. És van egy sima, átlagos gimnazista lány, aki mindig mosolyog, aki azt mutatja, hogy boldog, mikor ezzel csak a látszatot kelti. Mikor ez a két ember találkozik, kezdődnek a bonyodalmak, amik teljesen magával ragadják az olvasót, pont, mint engem. Az írásodban megmutatkozik az, hogy igen választékos szókincsed van. Szóismétlések nincsenek, de néhol előfordult egy apró elírás, de szerintem aligha veszi ezt észre az, aki olvassa. Összességében egy különleges, élvezetes, izgalmakkal teli, fordulatos történetet írtál ezen a blogon, és én teljes mértékben odavoltam érte. 

xxNikii