New! & Néhány Rendelés.

Dear Readers!

Megint itt vagyok, egyszerűen mintha többször jelennék meg, amióta vége felé közeledik a szünet - talán kiakarom élvezni, tudatalatt, hogy még nincsen iskola. Most néhány rendeléssel jöttem, meg egy újdonsággal, ami lehet, hogy tetszene nektek.

Az első kettőhöz Design-et is fogok kreálni, ez is ki lesz téve, amint megkaptam a rendelőtől a szükséges meghívót.

Éééés. Az újdonság... tádááá: Wattpad Borító.

Most a saját kis sztorimhoz kreáltam egyet unalmas perceimben, így mostantól ilyet is lehet rendelni...

Valamint kreáltam egyet az egyik rendeléshez, mondjuk a rendelője nem kérte, szóval ez is valamelyest egy sablon:

Remélem megtetszett az ötlet és fogtok rendelni... ezt lehet amúgy venni rendes borítónak is, csak nem csinálok hozzá gerincet meg hátuljat. Azt még gyakorolgatom, annak is egyszer eljön az ideje.

Diana

Kritika - You crused my name.

Sziasztok!
Megint én lennék egy újabb kritikával, ezúttal Destiny Child blogjáról. Remélem elégedett leszel vele.

You crused my name.

Kinézet: A fejléced szép, a háttere kidolgozott, a karakterek szépen vannak kivágva.  A cím olvasható rajta, ami jó pont. Nem tudom, hogy az az írás a lány kezénél, a fejléc alján direkt van ott, vagy a kép volt olyan, mindegy, számomra kicsit rontja az összképet, de ez csak egy apróság. A háttér őszintén megmondva nem tetszik. Látszik, hogy mozaikos, ráadásul kivenni sem lehet rendesen, hogy mit is ábrázolna. Szerintem cseréld le valami egyszerű, fekete háttérre, az sokkal jobban mutatna. A modulok rendben vannak, és különösen tetszik, hogy nem csak fekete és fehér színek találhatóak az oldalsávban, hanem kékkel és pirossal is tarkítottad a kinézetet. A betűtípus, amivel a bejegyzéseket írod jó, olvasható.

Történet: Mikor belekezdtem a blogod olvasásába, először az ismertetőt futottam végig, ami tetszett. Érdekes történet, nem sablon, és igazából a gyengémre tapintottál, mert imádom az olyan történeteket, amikben rendszerint vér is folyik..

A 0. fejezetben még csak utalások vannak azzal kapcsolatban, hogy mi is itt a lényeg, hogy nem csak átlagos gimnazistákról van szó, akik utálják egymást, viszont az első fejezet már teljesen más. Itt már az olvasó megtudhatja, hogy bizony, igazi fejvadászokról van szó… Csakhogy van ezzel egy apró bibi, ami nekem különösebben nem tetszett. Hogy mindezt a bejegyzés végén(!) közölted az olvasókkal. Sokkal jobb lett volna, ha ezt beleszövöd a részbe, mert ezzel csak annyit érsz el, hogy az emberek ezt a tényt, csak mellékesnek veszik. Ott, ahol csillaggal megjelölted, hogy ehhez a részlethez tartozik még valami, simán leírhattad volna, szépen megfogalmazva, azt, amit csak úgy megjegyeztél legalul. Minél előrébb halad a történet, annál több furcsa dolog történik, amelyeket hol lehet, hol nem lehet követni, bár összességében inkább az előbbi. A történeted jó, csak néhol kellene egy kicsit jobban odafigyelned, ha megírsz egy részt olvasd át többször is, mert előfordultak helyesírási- és vesszőhibák is. Véleményem szerint van még hova fejlődnöd az írás terén, de ez teljesen természetes. Senki sem úgy indul el ezen az úton, hogy ő tökéletesen fogalmaz és hibátlanul ír.   Mindenki a létra alján kezdi, és onnan küzdi fel magát a tetejére. Te jó úton haladsz afelé, hogy egy igazán jó történetet hozz össze, ehhez csak azokat a tanácsokat kell megfogadnod, amiket az imént említettem.

Remélem nem bántottalak meg azzal, amit mondtam és segíthettem neked. A továbbiakhoz meg sok sikert kívánok!

xxNikii

Elakadó Lélegzet.

Rebecca Donovan.

Hazai borító.

Weslynben, a connecticuti gazdag városban, ahol a lakosság többségének az a legfőbb gondja, hogy milyen benyomást kelt, és kivel előnyös mutatkozni, Emma Thoms a legszívesebben átváltozna levegővé, de addig is rögeszmésen ragaszkodik a tökéletesség látszatához: úgy öltözik, hogy senki se lássa rajta a zúzódásokt, nehogy kiderüljön, mennyireörténetet távol esik a tökéletestől az élete. Egy napon azonban váratlanul beköszönt a szerelem, amelynek hatására Emma kénytelen tudomásul venni a saját értékét, bár ez azzal fenyegeti, hogy kiderül a titok, amelyet olyan kétségbeesetten takargat... Egy lány története az életet megváltoztató szerelemről, a leírhatatlan kegyetlenségről, és a törékeny reményről. A Reason to Breathe a nagy kritikai elismerést aratott Breathing-sorozat első kötete.

Kiadó: Maxim

Angol Cím: Reason To Breathe

Író: Rebecca Donovan

Megjelenés: 2013. 10. 01.

Fordította: Vass Alexandra

496 oldal

Realista

Saját szavaimmal megfogalmazva (SPILER!!)

Külföldi borító.

Emmát édesapja halála, valamint édesanyja alkalmatlansága a gyereke felnevelésére a nagybátja és nagynénje karaiba taszítja. Mindenki azt hiszi rendben van - kitűnő tanuló, aki footballozik és kosarazik is sikeres eredményekkel. Carol és George valamint  további kis lurkók Emma mellett egy átlagos családnak a képét festi Westlynben mindenki számára. Ám amint az ajtó becsukódik, és csak Carol lesz itthon a dolgok megváltoznak. Miben? 

Carol mindig is gyűlölte a lányt, ezt dühének levezetésével fejezi ki iránta, avagy bántja. Emma ahelyett, hogy tenne valamit érdekében, karba tett kézzel nézi végig, ahogy a poklok poklára küldi a bosszús nagynéni. 

De miért nem tesz ellene? 

A könyv elejáről kiderül, hogy Emma nem normális családban nevelkedett, ezzáltal titkon mindig is egy tökéletes család tagjává szeretett volna válni, hiába nem is ejti meg a regényben. A kis gyerekek a George és Carol mellett pedig ártatlnok. Emma nem szeretné tőlük elvenni a családjukat, ami kétség nélkül bekövetkezne, ha bárki megtudná a titkát. Trükkös öltözködés, ügyetlenkedésre hivatkozás, és azt hiszi, ezt mindenki elhiszi. Sara, a legjobb barátnő tudja igazán, mi is okozza a lányon megjelnő sérülések. 

Ám egy nap megjelenik Evan Matthews, akinek sikerül Emmát egy kis boldogágba rántni. A lány kétségbeesetten próbálkozik magától távol tartani a srácot, bár mindez sikertelennek bizonyul. Végül fény derül a lány titkára a fiú előtt, majd az egész város előtt... de ennek mi az ára?

Érzelmeim a könyvvel kapcsolatban

Szerettem a könyvet, és bár régen olvastam, ahogy írom ezt a kis ajánlót felelevenednek bennem ezek a gondolatok. Számomra a könyv egy kihívásnak minősült, ugyanis ezelőtt a könyv előtt nem merültem bele ilyen témába. Sokáig pakolgattam moly-on a könyvet, mégis a toplisták élén volt. Vonzott a történet, de az úgynevezett brutalitása, amit ad az érdeklődőnek z ismertető alatt, megrémített. Azt hiszem, mire a kezembe került, már késznek éreztem magam a könyv elolvasására és kétségek nélkül merültem el az első sorokban.

Miközben olvastam, többször is mérges lettem Emmára, amiért senkinek sem szólt arról mi is zajlik körülötte, ahogy jobban bele próbáltam magam képzelni a helyzetbe, mi nem sikerült, csak elgondolkoztm rajta. Volt benne igzság, én sem akartam volna lerombolni egy "normális" családot. Már ha Carolt normális családtagnak lehet egyáltalán nevezni.

Kissé fikcíó szagúnak is éreztem a könyvet, mert ha valaki ilyen traumán megy keresztül, biztos, hogy nem fog kitűnően tanulni. Ez nem igazán tetszett a regényben. Nem volt valóságos. Meg George karakterének a hitetlenkedése tett még engem kissé meglepetté. Megértettem, hogy szereti Carolt, de azért ha valaki olyat csinál egy emberrel, amit Carol tett Emmával már elkéne gondolkozni egy orvoson, de tényleg. Nem pedig azzal nyugtatnia a csajt, hogy csak kiakadt. Majd rendeződnek köztetek a dolgok, ja persze, tényleg. Meg kellett várni, hogy ténylegesen neki rontson, köszönjük George. 

Valamint  könyv vége. Először úgy tudtam nincs folytatása, nem is kell mondani, hogy elakadó lélegzettel figyeltem az utolsó sorokat.

Szereplők

Emmát sajnáltam rendesen, nem volt neki az elég, hogy a saját családja egy katyvasz, kezdve az alkoholista édesanyjával, aki bagózik a lányára, mintsem észrevenné  problémákat. Ja, bocsánat. Emma életében mégcsak részt sem vesz.

Sarah karaktere nekem okozott csalódást is, meg nem is. Rendesen Emma mellett volt, még legrosszabb helyzetekben is. Igyekezett a lánynak segíteni, de nem sikerült, ami nálam a csalódást okozta. Ha annyi mindent megbeszélnek a szüleivel, én már kikotyogtam volna, nem azért mert egy pletykás megbízhatlan lány vagyok, hanem mert bántalmazzák a brátnőmet hahó! Nem bírtam volna keresztbetett kézzel végignézni, ahogy sebbekkel meg másféle sérülésekkel jelenik meg nap mint nap, rettegve, hogy talán egyszer úgy kelek fel, hogy nincs többé, mert az idegbeteg nagynénje a sírba vitte. 

Evan igazán kedves, kitartó karakter, aki mindenáron megakarja tudni Emma titkát. Tetszett ez benne, de nem tudtam annyira megszeretni, mint a többi fiú karatert. Foggalmam sincs miért, pedig imádnivaló srác, ennyi.

Carol: Megfolytsam vagy megfolytsam? Nem szerettem, sőt, Emmával együtt utáltam a fejét, emellett nem bírtam, ahogy mindent a lányra fog. Nem volt konkrét oka, hogy miért gyűlölte, és egyszerűen undorító, amit vele tett. 

George, a semmitevő férj, én erre már nem tudok mit mondani. Megvárta, hogy bekövetkezzen az, amitől Emma és a barátai féltek, addig is marasztalta a lányt. Köszönjük.

Kedvenc...

A szerelem segített élni az életemet ahelyett,
hogy csak túléltem volna. 

Kedvenc Karakter: Emma, aki bár végigszenvedte a könyvet, tűrt és tűrt mások miatt.
Kedvenc Jelenet: Amikor Emma és Evan összejőnnek.
Kedvenc idézet(ek): 

 A szerelem és a veszteség mérlegében a szerelem adott erőt, hogy tudjak... lélegezni.

Röviden mit gondolok a következő részről (SPOILER!!!!!!)

Nem hozok róla ajánlót, se kritikát.

Elakadó lélegzet, Visszafojtott lélegzet, Out of Breath

Nem tetszett a könyv, így nem akartam nektek ajánlót ebből hozni, emellett nem sikerült kiolvasnom. Utálom ezt mondani, mert szerintem minden könyv megérdemli, hogy végigolvassák, de nem ment. Több hónapja kotlok rajta, és nehezen olvastam, ami nálam az jeleneti, hogy több óra alatt csak tíz, húsz oldallal haladtam. Kifogott rajtam. Nem tetszett, ahogy Emmát további nehézségek elé állítják, és máshonnan közelítik meg a bántalmazást. Az édesanyja is idegölő volt, Emma pedig folyton az anyjának  pasiának a segítségét kérdte, ki inkább Emmához volt korban közelebb, mint az anyjához. Aki pedig folyton féltékenykedett... csodákozik, ha  lányához illő hapekkal jön össze? Emellett ő is Emmát okolta a veszteségeiért, meg a külön maceráiért. Emma karaktere pedig nekem már megint valóságon kívülinek számított. Visszamehetett volna Sarahékhoz, és probléma megoldva! De ez persze túl könnyű volt a szereplőnknek, inkább végigszenvedte (ismét) a könyvet. Ami mellett megjegyzem, ha ilyen csapás lenne bárki életében, már rég nem bírta volna. Számomra még az is erős volt, hogy szegény lány csöbörből vödörbe esik, megint szembe kell szálni a bántalmazással... immáron lelkileg.

Az íróról:

http://moly.hu/alkotok/rebecca-donovan

Tavi Kata - Nyitótánc

Sziasztok!
Én vagyok az, Adriana (ha valaki nem vette volna észre), és ezúttal
nem kritikát nyújtok felétek, hanem egy könyvajánlót, egy nemrég olvasott könyvemről. Talán elnyeri a tetszéseteket, talán nem, mindenesetre köszi, ha elolvasod! :)

                            Tartalom és borító:

Lilla imád táncolni, épp ezért alig várja az új középiskolát és a tánccsoportot, az új barátnőket, no meg a helyes fiúkat.
Csakhogy a szomszédba költözött nyáron a leghelyesebb srác, a kosaras Krisztián, aki úgy fest, mint egy rockisten.
A szülők azt mondják, valaha ők barátok voltak, de akkor miért olyan elutasító Krisztián?
Mi zajlik a kosárcsapatban, miért vitáznak egymással a fiúk, hol nyíltan, hol burkolva? Tényleg a tehetség számít?
Mi történik a lányok között? Hogyan lehet barátságból elutasítás, szeretetből harc? Van-e megbocsátás egy lánycsapatban?
Lilla nagyszájúan lavíroz az iskola nyüzsgő életében, barátságok és szerelmek között. Szurkol a kosárcsapatnak, szenved a feleltetések alatt, és hol örömmel, hol bánatosan éli a középiskolások mindennapi, ám izgalmas életét.





Hivatalos adatok:
Cím: Nyitótánc
Író: Tavi Kata
Kiadás: 2013. - ban
Oldalszám: 360 oldal
Típus: Ifjúsági könyv
Tavi Kata blogja, és egyéb linkek a könyvvel kapcsolatban:
http://tavikata.blogspot.hu/
http://tavikata.blogspot.com/2013/09/nyitotanc-elso-fejezet.html
http://tavikata.blogspot.com/2013/09/nyitotanc-masodik-fejezet.html
http://tavikata.blogspot.com/2013/11/nyitotanc-szeptember-folytatas.html

Saját vélemény: 

A könyv tehát a Sulijegyzetek-sorozat 1. része. Mint láthatjátok, a főszereplő, Lilla, négy gimnáziumi évét követjük szemmel a sorozat négy kötetében. Én személy szerint nagyon szerettem az egész könyvet, és bár eleinte féltem tőle (erről majd később), utólag nem bántam meg, hogy elolvastam. Először is azért nem, mert végül is kezdek én is ebbe a korba érni, és valahogy vonzom magamhoz az ennyi idősekről szóló könyveket. Egyszerűen kikapcsol közben az agyam, és csak a cselekményre figyelek. Eszerint, Lilla a tanév minden hónapját naplószerűen írja nekünk le, és a történéseket az ő szemén keresztül látjuk. Sok-sok egyedi dolog volt a könyvben, kezdve a "fejezetek" egyedi címével. Ugyanis, minden hónap egy fejezetet jelent a könyvben, és a hónap nevéhez jön egy rövid leírás is arról. Imádtam azt is, hogy a zenének és a filmeknek egyaránt szerepe volt a könyvben. Például, amikor a "nagy Ő" feltűnt, rögtön szólni kezdett egy szám főszereplőnk fejében. Egy olyan szám, amit mindenki ismer, és miután Tavi Kata leírta ezt először, én is el tudtam képzelni, ahogy lépked felém egy iszonyú helyes fiú, és közben megy a Rockstar a Nickelback - től. Telitalálat volt a szám, komolyan. Nagyon tetszett az is, hogy nem volt amolyan "első látásra szerelem" dolog a könyvben, sőt az első találkozás korántsem volt nevezhető felhőtlennek.
Voltak nagyon romantikus jelenetek, és voltak nagy csalódások is, meg persze volt olyan is, hogy a pokolba kívántam Lillát, de sajnos nem engedelmeskedett nekem, és az akaratomnak, mert amit én már az első jelnél láttam, azt ő ötven teljes oldallal később sem sejtette. De összességében egy jó könyv volt, és nagyon örülök, hogy elolvastam.
És hogy miért kételkedtem benne az elején? Nem nehéz kitalálni, talán néhányan már sejtik is, de elmondom: Szent Johanna Gimi.
Igen, tudom. Van akinek ez a könyv nagyon tetszett, van akinek nem. Én az első kategória vagyok, ez a kedvenc könyvem örökkön örökké, de nem ez a lényeg. Hanem az, hogy miután ez a "gimis élet naplóformában" téma egy magyar író tollából megjelent, sokan írtak hasonló könyveket. És én egyet sem olvastam el, mert valahol legbelül mindig úgy éreztem, hogy az csak utánzat, és nekem csak az eredeti fontos. Sajnálom, biztosan vannak, akik nem értenek velem egyet, de én így gondolom. Persze, gondolom lehet találni hibát az SzJG-ben is, de én nem keresem, mert túlságosan szeretem ahhoz. Szóval egy könyvnek sem álltam neki, ami magyar írótól volt, és erről szólt. Viszont elkezdett hiányozni a gimis élet leírása, és már akartam végre valami ilyesmiről olvasni. Úgyhogy fogtam magam, és belekezdem. Nem bántam meg. Egyáltalán.

A szereplőkről:

Az osztály egy művészeti iskola osztálya, amiben össze vannak vonva a kosarasok, a rajzosok, és a táncosok. Lilla egyébként egy táncos, de vissza a témához.
A karaktere jól kidolgozott, ő a tipikus tinilány, aki nem tudja tartani a száját, mindenbe beleszól, emiatt pedig jó néhány konfliktusba kerül. Utálja a matekot, mert nem megy neki, és jóban van... lényegében mindenkivel. Ő az az osztályban, akire mindenki felnéz, és ez több helyzetben észre is vehető. Bár a karaktere szerethető, de azért nem túl egyedi.
A barátnői, és az osztálytársai viszont mind olyan karakterek, akik a valóságban is létezhetnének, és mindegyiküket szeretem. Igen, még Flórát is, bár már nem bízom benne annyira, de... mindenki követ el hibákat. Ott van Márk, az a fajta menő, akiről a suli összes lánya álmodik, és Ákos, akiről kiderülnek nagyon aranyos dolgok, meg Gergő, aki "apuci pici fia". Leventét nagyon bírom :).
Összességében szerettem ezeket a szereplőket, és egyediek voltak, pedig nem vártam.

A borítóról:

Erről csak annyit, hogy nem igazán vagyok vele megelégedve, mert a rajta szereplő fiú és lány nem tűnik kilencedikesnek, én legalább húsznak tippelném őket, és Krisztián hosszú haja, sőt, Lilla vörös fürtjei sem stimmelnek, szóval lehetett volna jobb is.

Nos, mindent összevetve mindenképpen olvasd el, ha egy esős délutánon unatkozol, és valami könnyed olvasmányra vágysz, illetve ha hiányzik a Szent Johanna Gimi, de újraolvasni nem akarod. Ez esetben csak ajánlani tudom!

Ennyi lett volna az ajánlóm, és így a végére még egy (pontosabban két) fontos dolgot akarok veletek megosztani. Szóval, mostanában kezdett idegesíteni, hogy nem értek egyáltalán a fejléc készítéshez, és egy kis blogos segítséggel nekiálltam Photoshoppolni. Hát, ez a két izé lett a végeredmény. Nem elvihetőek (nem is feltételezem, hogy kellene valakinek), de nagyon örülnék a véleményeteknek, akkor is, ha negatív. Tehát ezek lennének azok:

Köszi mindenkinek, ha elolvasta, amit itt összeírtam, és tényleg nagyon hálás vagyok mindenért! :)
Adriana

Kritika - Plume

Heló!

Ismételten hoztam egy kritikát, csak most éppenséggel Helena Z. blogjáról. Köszönöm a rendelést, remélem tetszeni fog. 

Plume

Kinézet: A fejléced szép, igényes munka. A karakterek szépen vannak kivágva, a háttér meg kifejezetten tetszik. Mondhatni egyszerű, de nagyszerű. A cím jól látható, és nagyon tetszik benne, valamint ötletesnek tartom, hogy egy tollon van elhelyezve. –Aki nem tudná a Plume tollat jelent.- A háttér illik a fejléchez, szép. Személy szerint, nekem nagyon tetszik ez a kékeszöld szín. Szerintem egyáltalán nem túlzás, ízléses. A modulok rendben vannak, jól vannak elhelyezve. Tetszik, hogy a chat-nél látható egy kis részlet a fejlécből, valamint, hogy a Történetnél az egész látható. Az, hogy kirakod, hogy mikor lesz a következő rész, ötletes, mindaddig, amíg tartod a határidőt, és szerintem ezzel nincs problémád.  Valamint egyedinek tartom azt, ahogy az olvasóidat hívod. A Kis Angyalok megnevezés illik a történethez, mivel az is az angyalokról szól.

Történet: Az alaptörténet, miszerint ez angyalok a földön háborúznak, egyedi. Ilyet/ehhez hasonlót, még nem olvastam, ami nagy szám, főleg ha azt nézzük, mennyi blog kering már az interneten. Tetszett a prológusban, hogy az angyalok jövetelét egy rosszat sejtető viharként írtad le, valamint, hogy az olvasó E/3-ben olvashatja azt. Ezt követően áttértél a főszereplő –Helena- szemszögébe. Az első rész nem túl eseménydús, hanem inkább érdekes, de ha valaki a sorok mögé néz, akkor rájöhet, hogy nagyon is sokat elárul a történetről. Az ezt követő részeknél viszont már egyre több dolog történik, egyre érdekesebbé válik a sztori. A szereplőidben ez tetszik, hogy mindegyikőjüknek van egy álláspontja, ami mellől nem tágítanak, értsd, nincs olyan, hogy az egyik pillanatban még fél a magasságban, a másikban meg már egy repülőből ugrik ki ejtőernyővel a hátán. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nagyon jól kidolgoztad a személyiségüket, ami már a történet elején megmutatkozik. Helyesírási hibát nem találtam, minden írásjel a helyén van. 

 

Nos, ennyi lett volna a kritikám. Alapjában véve az egész blog nagyon jó, csak így tovább!

xxNikii

Kritika - Street Dance

Sziasztok!
Újra hoztam nektek egy kritikát, és remélem, elégedettek lesztek vele! :) Minden esetre jó olvasást hozzá!
Adriana

A blog linkje, katt :)

Történet:
A blog egy tizenhat éves lány, Abby Montgomeri életét mutatja be. Szülei mindenképpen a színészkedést, és a "sóbiznisz" világát akarták a lányukra erőltetni, de az elnyomott, visszahúzódó Abby inkább a táncban lelte örömét, nem úgy, mint ikertestvére, Lorel, akivel nem túl felhőtlen a viszonyuk. Sok ideig egyedül volt, de végül megelégelte ezt, és barátokra tett szert, például Davidre, aki eleinte a "csak barátok" kategóriába tartozott, majd később (és itt indul a történetünk) Abby bevallotta az érzéseit és járni kezdtek.
Alapvetően jó ötlet, hogy leírod, miként küzdi le a problémáit Abby, és száll szembe a rosszakaróival. Kíváncsi vagyok, miként alakítod majd a történetet, az első fejezetben inkább a szerelemé volt a főszerep, a táncé kevésbé, de a másodikban már bemutattad a próbatermet, és a tánccsoportot is valamennyire. Őszintén szólva nekem tetszik a fogalmazásod, de néhol találtam hibákat, be is másolok egyet példának, ilyenből több volt, szerintem nézd át, és javítsd ki!
Pl.:
"Egy tíz perc után nagy nehezen kinyögtem, hogy talán belé szerettem. Mikor ezt kimondta arca elkomorult és azt hittem itt vége mindennek."

Úgy lenne helyes, hogy "Mikor ezt kimondtam...". 

Ráadásul itt még észre lehet venni, hogy csak lemaradt a végéről a betű, de más helyeken könnyű belezavarodni így a történetbe.  Több hibát nem láttam, talán még annyit, hogy kötőjel nélkül írtad azt, hogy "egy-két" , és vesszőhibák voltak még, ezeken kívül szerintem rendben van.

A részek elég hosszúak szerintem, ha mindegyik ilyen lesz az nagyon jó. 

Kinézet:

Nekem valahogy a fejléc nem tetszik. Mármint, olyan, mintha lett volna egy alapod, és arra ráhelyezted volna a főszereplőt, meg a címet. Valahogy nekem nem kerek egész, nem tudom.
Lehetséges, hogy már említettem korábban, de az ilyen képeffektekkel, amik így forognak, és megpördülnek, és eldőlnek, és a többi, hadilábon állok. Ezt persze nem negatívumként mondom, mert most ez nagy divattá vált, és csak az én személyes véleményem ez, de én ki nem állhatom az ilyet. Másnak meg biztos tetszik, szóval erre nem mondok semmit.
A háttér egyszerű, de nagyszerű, a fejléchez illik, és nem is kell más, mert amúgy is nagy a területe a blognak, így nem látszik belőle sok, erre pedig tökéletes ez.
Tulajdonképpen, ha már így a színekre rátértem, az egész blogon szépek a színek. Nem  irritáló, és nem is nagyon sötét az a kék, amit választottál. Nagyon szép.
A design is hasonló, egyszerű, de minden ugyan olyan stílusú, szóval nekem tetszik. A modulok sorrendje teljesen jó így, ahogy van, és a menü is jó. A szereplők és a leírásuk megfelelő, de itt megjegyezném, hogy szerintem az ikreknél nem ugyan arról az emberről van a kép, és persze nem minden iker néz ki ugyan úgy, de azért nagyrészt hasonlítanak, főleg külsőre szóval szerintem ezt változtasd meg. Bár, bocsánat, ha ez ugyan arról a lányról van, sokáig néztem, de végül én arra jutottam, hogy nem. Ha mégis, akkor tényleg bocsánatot a kavarodásért.
A betűtípusok rendben vannak, viszont a dátum és a cím szerintem nem illik egymáshoz. Az egyiket megváltoztatnám, mondjuk a címet lehetne valami egyszerűbb, írottra. A színük jó, bár a fehér cím eléggé elüt mindentől, de ezt betudtam a fejlécen lévő írásnak.

Hát, ennyi lenne a kritikám, remélem nem bántottalak meg, ez csak az én véleményem, nem ez volt vele a célom.

Kritika - The Beautiful and me

Sziasztok!
Újra itt vagyok, és hoztam magammal egy kritikát is. Remélem tetszeni fog nektek!
Adriana

A blog linkje, katt! :)

Történet:
Ahogy olvastam a történetedet, egyszerre arra lettem figyelmes, hogy... hogy nagyon tetszik. Jól írsz, ez nem vitás, szépen fogalmazol, a párbeszédekkel sincs semmi probléma. Csak ajánlani tudom mindenkinek a blogot! Egy csapat lányról szól, akik egy bandában zenélnek (a Salgoissda-ban) és sok problémával küzdenek meg közösen. Alapjában véve a történet a testvérpárról, Mayáról és Klauról szól. Nagyon szeretem, hogy nem csak magyar szavak vannak benne, és utánanéztél, hogy Koreában milyen stílusirányzatok vannak, valamint a dalszöveg fordítós jelenetnél angolt is találunk a szövegben (nem nagy nyelvtudást igénylőt, szóval bárki érti, és a magyar megfelelője is ott van), ami szintén szuper, elvégre a szereplőid is több nyelven beszélnek.
Azért annyi negatívumot mondok, hogy szeretnélek figyelmeztetni, azért maradj hű a valósághoz, mert ha Magyarországon valaki egy városközpontban verekszik (Pl. az Óváros-téren), akkor biztosan lesznek szemtanúk, a környező boltok eladói, a járókelők, és a többi. De oké, ezt még betudhatják olyan "lányos-csetepaté"- nak, viszont ha egyikük már fegyverrel is lő, na az már nem valószínű, hogy valaki nem fog kérdezősködni utána. Bár, ha így nézzük az sem valószínű, hogy a mentők nem is kérdeztek semmit a lányok mellett fetrengő emósokról, akiket nyilvánvalóan bántalmazott valaki. Sőt, azt sem akarta tudni senki, hogy ki lőtte meg Tamit. De, ez is hozzátartozik a történethez, mármint, egy kicsit szabad benne valószínűtlen dolgokat írni, viszont arra kérlek, ilyen drámai jeleneteket hosszan írj szét, hogy ki mit érez, hogyan reagál, mit gondol, mert ilyen tragédiákat nem lehet csak egy tőmondattal elintézni.
A cím. Az egyik kérdőjel bennem a bloggal kapcsolatban. Bár, még csak négy fejezet van, eddig semmi fogalmam sincs, miért ez a címe a blognak, de gondolom később kiderül, nagyon kíváncsi vagyok rá. A címet meglátva azt hittem valami romantikus témájú bloggal állok szemben, de az első verekedésnél már rájöttem, tévedtem.
A helyesírásodra rátérve, az teljesen jó, néhány elíráson kívül nem találtam semmit, de sejtettem, hogy ezzel nem lesz gond.

Kinézet:
A blogod kinézete igényes, szép, de nem túl csicsás. Nekem nagyon tetszik, semmi különös nincs benne, jó is így, ahogy van. A színek harmóniában vannak, és a betűtípus is megfelelő. Tetszik, hogy a bejegyzés elején egy kép is található, és néhány fontosabb résznél a bejegyzés közben is van kép, mint szemléltetőeszköz. A moduljaiddal és a sorrendjükkel nincs baj. A menüvel ugyan így. A kép és a rövid leírások rendben vannak, leírják, amit tudni kell a szereplőkről. Viszont, én rendelnék a szereplőkről rendezett képeket, mert a méretük nem stimmel.

Külön megjegyezném itt a végére, hogy dicséret jár, amiért a kedves blogíró kreatívan nem Chat- nek, nevezte a kis ablakot, hanem teljesen új néven jelenítette meg. És ez nemcsak ezzel a modullal van így, mindnek megváltoztatta a nevét, ami felüdülés, így sokkal jobb olvasni őket, és bár ez csak egy apróság, ebből is látszik, hogy az illető foglalkozik a bloggal.

Hát, ennyi lenne a kritikám, remélem nem bántottalak meg, ez csak az én véleményem, nem ez volt vele a célom.