Elakadó Lélegzet.

Rebecca Donovan.

Hazai borító.

Weslynben, a connecticuti gazdag városban, ahol a lakosság többségének az a legfőbb gondja, hogy milyen benyomást kelt, és kivel előnyös mutatkozni, Emma Thoms a legszívesebben átváltozna levegővé, de addig is rögeszmésen ragaszkodik a tökéletesség látszatához: úgy öltözik, hogy senki se lássa rajta a zúzódásokt, nehogy kiderüljön, mennyireörténetet távol esik a tökéletestől az élete. Egy napon azonban váratlanul beköszönt a szerelem, amelynek hatására Emma kénytelen tudomásul venni a saját értékét, bár ez azzal fenyegeti, hogy kiderül a titok, amelyet olyan kétségbeesetten takargat... Egy lány története az életet megváltoztató szerelemről, a leírhatatlan kegyetlenségről, és a törékeny reményről. A Reason to Breathe a nagy kritikai elismerést aratott Breathing-sorozat első kötete.

Kiadó: Maxim

Angol Cím: Reason To Breathe

Író: Rebecca Donovan

Megjelenés: 2013. 10. 01.

Fordította: Vass Alexandra

496 oldal

Realista

Saját szavaimmal megfogalmazva (SPILER!!)

Külföldi borító.

Emmát édesapja halála, valamint édesanyja alkalmatlansága a gyereke felnevelésére a nagybátja és nagynénje karaiba taszítja. Mindenki azt hiszi rendben van - kitűnő tanuló, aki footballozik és kosarazik is sikeres eredményekkel. Carol és George valamint  további kis lurkók Emma mellett egy átlagos családnak a képét festi Westlynben mindenki számára. Ám amint az ajtó becsukódik, és csak Carol lesz itthon a dolgok megváltoznak. Miben? 

Carol mindig is gyűlölte a lányt, ezt dühének levezetésével fejezi ki iránta, avagy bántja. Emma ahelyett, hogy tenne valamit érdekében, karba tett kézzel nézi végig, ahogy a poklok poklára küldi a bosszús nagynéni. 

De miért nem tesz ellene? 

A könyv elejáről kiderül, hogy Emma nem normális családban nevelkedett, ezzáltal titkon mindig is egy tökéletes család tagjává szeretett volna válni, hiába nem is ejti meg a regényben. A kis gyerekek a George és Carol mellett pedig ártatlnok. Emma nem szeretné tőlük elvenni a családjukat, ami kétség nélkül bekövetkezne, ha bárki megtudná a titkát. Trükkös öltözködés, ügyetlenkedésre hivatkozás, és azt hiszi, ezt mindenki elhiszi. Sara, a legjobb barátnő tudja igazán, mi is okozza a lányon megjelnő sérülések. 

Ám egy nap megjelenik Evan Matthews, akinek sikerül Emmát egy kis boldogágba rántni. A lány kétségbeesetten próbálkozik magától távol tartani a srácot, bár mindez sikertelennek bizonyul. Végül fény derül a lány titkára a fiú előtt, majd az egész város előtt... de ennek mi az ára?

Érzelmeim a könyvvel kapcsolatban

Szerettem a könyvet, és bár régen olvastam, ahogy írom ezt a kis ajánlót felelevenednek bennem ezek a gondolatok. Számomra a könyv egy kihívásnak minősült, ugyanis ezelőtt a könyv előtt nem merültem bele ilyen témába. Sokáig pakolgattam moly-on a könyvet, mégis a toplisták élén volt. Vonzott a történet, de az úgynevezett brutalitása, amit ad az érdeklődőnek z ismertető alatt, megrémített. Azt hiszem, mire a kezembe került, már késznek éreztem magam a könyv elolvasására és kétségek nélkül merültem el az első sorokban.

Miközben olvastam, többször is mérges lettem Emmára, amiért senkinek sem szólt arról mi is zajlik körülötte, ahogy jobban bele próbáltam magam képzelni a helyzetbe, mi nem sikerült, csak elgondolkoztm rajta. Volt benne igzság, én sem akartam volna lerombolni egy "normális" családot. Már ha Carolt normális családtagnak lehet egyáltalán nevezni.

Kissé fikcíó szagúnak is éreztem a könyvet, mert ha valaki ilyen traumán megy keresztül, biztos, hogy nem fog kitűnően tanulni. Ez nem igazán tetszett a regényben. Nem volt valóságos. Meg George karakterének a hitetlenkedése tett még engem kissé meglepetté. Megértettem, hogy szereti Carolt, de azért ha valaki olyat csinál egy emberrel, amit Carol tett Emmával már elkéne gondolkozni egy orvoson, de tényleg. Nem pedig azzal nyugtatnia a csajt, hogy csak kiakadt. Majd rendeződnek köztetek a dolgok, ja persze, tényleg. Meg kellett várni, hogy ténylegesen neki rontson, köszönjük George. 

Valamint  könyv vége. Először úgy tudtam nincs folytatása, nem is kell mondani, hogy elakadó lélegzettel figyeltem az utolsó sorokat.

Szereplők

Emmát sajnáltam rendesen, nem volt neki az elég, hogy a saját családja egy katyvasz, kezdve az alkoholista édesanyjával, aki bagózik a lányára, mintsem észrevenné  problémákat. Ja, bocsánat. Emma életében mégcsak részt sem vesz.

Sarah karaktere nekem okozott csalódást is, meg nem is. Rendesen Emma mellett volt, még legrosszabb helyzetekben is. Igyekezett a lánynak segíteni, de nem sikerült, ami nálam a csalódást okozta. Ha annyi mindent megbeszélnek a szüleivel, én már kikotyogtam volna, nem azért mert egy pletykás megbízhatlan lány vagyok, hanem mert bántalmazzák a brátnőmet hahó! Nem bírtam volna keresztbetett kézzel végignézni, ahogy sebbekkel meg másféle sérülésekkel jelenik meg nap mint nap, rettegve, hogy talán egyszer úgy kelek fel, hogy nincs többé, mert az idegbeteg nagynénje a sírba vitte. 

Evan igazán kedves, kitartó karakter, aki mindenáron megakarja tudni Emma titkát. Tetszett ez benne, de nem tudtam annyira megszeretni, mint a többi fiú karatert. Foggalmam sincs miért, pedig imádnivaló srác, ennyi.

Carol: Megfolytsam vagy megfolytsam? Nem szerettem, sőt, Emmával együtt utáltam a fejét, emellett nem bírtam, ahogy mindent a lányra fog. Nem volt konkrét oka, hogy miért gyűlölte, és egyszerűen undorító, amit vele tett. 

George, a semmitevő férj, én erre már nem tudok mit mondani. Megvárta, hogy bekövetkezzen az, amitől Emma és a barátai féltek, addig is marasztalta a lányt. Köszönjük.

Kedvenc...

A szerelem segített élni az életemet ahelyett,
hogy csak túléltem volna. 

Kedvenc Karakter: Emma, aki bár végigszenvedte a könyvet, tűrt és tűrt mások miatt.
Kedvenc Jelenet: Amikor Emma és Evan összejőnnek.
Kedvenc idézet(ek): 

 A szerelem és a veszteség mérlegében a szerelem adott erőt, hogy tudjak... lélegezni.

Röviden mit gondolok a következő részről (SPOILER!!!!!!)

Nem hozok róla ajánlót, se kritikát.

Elakadó lélegzet, Visszafojtott lélegzet, Out of Breath

Nem tetszett a könyv, így nem akartam nektek ajánlót ebből hozni, emellett nem sikerült kiolvasnom. Utálom ezt mondani, mert szerintem minden könyv megérdemli, hogy végigolvassák, de nem ment. Több hónapja kotlok rajta, és nehezen olvastam, ami nálam az jeleneti, hogy több óra alatt csak tíz, húsz oldallal haladtam. Kifogott rajtam. Nem tetszett, ahogy Emmát további nehézségek elé állítják, és máshonnan közelítik meg a bántalmazást. Az édesanyja is idegölő volt, Emma pedig folyton az anyjának  pasiának a segítségét kérdte, ki inkább Emmához volt korban közelebb, mint az anyjához. Aki pedig folyton féltékenykedett... csodákozik, ha  lányához illő hapekkal jön össze? Emellett ő is Emmát okolta a veszteségeiért, meg a külön maceráiért. Emma karaktere pedig nekem már megint valóságon kívülinek számított. Visszamehetett volna Sarahékhoz, és probléma megoldva! De ez persze túl könnyű volt a szereplőnknek, inkább végigszenvedte (ismét) a könyvet. Ami mellett megjegyzem, ha ilyen csapás lenne bárki életében, már rég nem bírta volna. Számomra még az is erős volt, hogy szegény lány csöbörből vödörbe esik, megint szembe kell szálni a bántalmazással... immáron lelkileg.

Az íróról:

http://moly.hu/alkotok/rebecca-donovan